Az ideális úszószülő
Sok szülő sajnos nem is veszi észre mekkora szerepet játszik gyermeke úszókarrierjében, legyen itt szó akár az úgynevezett hobbi úszóról, vagy akár arról, aki olimpiai sikerekről álmodik. Önök az egyik legfontosabb tényezőik gyermekük saját célkitűzéseiben. „Hogy érti ezt?” kérdezik majd… Nos, most elmondom és adok is pár tippet miként válhatnak ideális úszószülőkké.
Emlékszem mennyire imádtam gyerekként az úszóedzésekre járni a helyi klubba. Igaz nem én voltam az állam legjobb úszója, és társaim egyikéről se mondhatnám ezt, de valószínűleg mi élveztük a legjobban az úszást. A szüleim mindig kiraktak az uszoda előtt és onnantól az edzőkre bízták a dolgot.
Már gyerekként is éreztem, hogy a szüleim teljes mértékben megbíztak az edzőim képességeiben és ezért nem is szóltak bele a munkájukba. Ez minden bizonnyal az edzőknek is jól esett, így az ő munkájuk is zökkenőmentesebb volt és én is biztonságban tudhattam magam.
Annyira élveztem az edzéseket, hogy ha bármiféle csínytevésen kaptak a szüleim, a büntetés az edzés megvonása volt. Talán azért is, mert szüleim gondosan ügyeltek arra, hogy tudjam a fontossági sorrendet. Mivel ők hitték, hogy tisztelet, fegyelem és tanulás a legfontosabb értékek, amik jobb emberré tehetnek engem, és nem pedig az úszás. Ők arra tanítottak, ha e három erény életem részévé válik jobb ember, és mind emellett jobb úszó is válhat belőlem.
Ez az a három dolog, amit valaha is tanultam a szüleimtől az úszás terén. Ők soha nem szóltak bele hogyan versenyezzek, soha nem próbálták kijavítani a technikai hibáimat, soha nem próbáltak meg edzőként fellépni. Tudják miért? Mert nem azokhoz a szülőkhöz tartoznak, akiket úgy hívunk „buta úszószülő”.
És ez az egyik ismérve az ideális úszószülőnek. Igaz édesanyám tudott úszni, de mindig úgy tett mintha semmit se tudna az úszásról, édesapám pedig tényleg nem tudott semmit eme remek sportról. Ő bokszoló volt, ezért az egyetlen, amit valaha mondott az volt, hogy „támadj!”, igazi bokszolóhoz méltóan.
Soha nem raktak rám semmiféle nyomást, inkább mindig biztattak bárhogy szerepeltem is. Ez az állandó biztatás és feltétel nélküli szeretet, amit tőlük kaptam segített abban, hogy jobb eredményeket érjek el. Még akkor is, ha esetleg nem én nyertem, tudtam, hogy a szüleimtől minden támogatást, vigasztalást megkapok majd, ezért soha nem adtam fel.
Minden edzőnek az a kötelessége, hogy segítse tanítványát annak célkitűzései elérésére. Most mint edző kérek arra minden szülőt, hogy engedjék meg, hogy tegyük a munkánkat. Ez pedig úgy lehetséges, ha a szülő a háttérben marad, azzal gyermeke is megérzi, hogy az edző érdemes az ő bizalmára és ezzel kiépülhet az oly fontos edző-tanítvány közti harmónia.
A szülő szerepét más úgysem töltheti be, mivel a szülő az, aki feltétel nélkül szereti gyermekét és megtanítja azokra az erényekre, amik sikeres felnőtté teszik.
Ha erre koncentrálnak és semmi másra, az úszás is összeáll majd.
Orlay Barbara fordítása